Az erdők nemzetközi napját ünnepeljük..

Körül

Minden csendesen, eltelten örül.

A napsütés vidám,

S a forró, sárga ragyogásban

Minden vén tölgy egy víg, élő titán:

Emeli barna karját

Frissen az áldott égbe,

A szent, illatos, teli kékbe,

S rengeti fürtei zöld zivatarját.

Csend.

Kábult fülem hallani véli

A zengő, örök napot odafent,

Billió mérföldek étherén

Átszűrt, ájultfinom neszét:

Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!

S körül

Minden csendesen, eltelten örül.

A tömzsi, lustán rezzenő hársak

Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,

S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék

Néznek át felettük,

Túl a hullámló, mély rengetegen,

Néznek, a merengés halk gyönyörétől

Reszketegen.

Jó így csendesen nézni a fákat,

Érezni a derűt, mely mindent áthat;

Titokban éltem is szépen tovább égett,

Mint számban a parázsló szivar,

S tünődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,

Mint a napfényben a szivarfüst

Kedves, kék karikáival.

 

 

 

Oly jó így egyszer mélyen örülni,

Fáradt, szegény látásomat

Zöld pázsitkendőbe törülni,

Aztán lehunyni a szemem egy percre,

Míg az élet kis, nyomorú perce

Ezer évvé ringatja magát,

S kinyitni aztán

S nézni ezer évvel öregebben,

Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben

A nap örökké fiatal

Nagy, zengő aranycsillagát!

(Tóth Árpád - Erdő)

 

 

Kép: itl.cat

A cikk kezdőképe a Csicsói kis túra alatt készült.